8.rész Zavarodottság

FIGYELEM!EZ A RÉSZ TELE VAN VEGYES ÉRZELMEKKEL ÍGY AJÁNLATOS NYUGODTABB PERCEKBEN ELOLVASNI!






James vezette a kocsit a suliba menet.Connor mellett ültem láttam rajta hogy teljesen zavarban van és nem tudja mit csináljon,hova nézzen.
James zöld szemei néztek rám a visszapillantó tükörből,majd áttért Connora és újra rám.Nagyon zavart már ez a feszültség a kocsiban ezért ölemből elemeltem a kezemet lassan csúsztattam Connor keze felé.Érintésemre keze megremeget,majd amikor felfogta mi történik lágyan összefonta ujjainkat.Én csak bámultam a kezemre ahogy az ővébe fonódik.Olyan tökéletesen bele illik a kezem az ővé be.Ráemeltem tekintettem.Úgy vigyorgott mint egy vadalma.Gyönyörű volt Számomra.
-Jaj gyerekek annyira örülök nektek!-csapott a kormányra James,majd tekintetét le se vette rólunk.
-FIGYELJ,JAMES!-kiáltott Tristan.Amint feleszméltem észrevettem egy kocsit ami belénk jött oldalról.Bevágtam a fejem a Connor melletti ablakba,de akkor nem érdekelt más csak ő és a vérző teste.A polojan egy tócsányi vér volt.Szaggatottan vettem a levegőt,de rájöttem,hogy nincs mitől félni hisz vámpír, légzésem enyhűlt,de mivel bevágtam a fejem az ablakba ami jócskán berepedt ezért arra jutottam,hogy valami gáz történt a fejemmel.De nem érdekelt akokor csak a fiuk érdekeltek. Végig néztem Jamsen és Tristan-en.Szerencsére már mind a hárman kezdtek visszazökkeni a valóságba.Az a kocsi ami hirtelen belénk jött elhajtott.Csak ámulva néztem az elhajtó kocsira,olyan ismerős volt...de nem tudom honnan.
Connor mozgolódni kezdett mellettem,tekintetem hirtelen rá kaptam.Arca meggyötört volt szemeit szorosan összenyomta a szemhéját evvel eltakarva gyönyörű szemeit. Ujjaimat végig simitottam arc vonalán gyengéden amire arca megenyhűlt és nehéz pilláit elemelte egymásról és rám nézet.
-Szia!-suttogta édes mély hangon-szép a homlokod,drága!-húzta összebl szemét és a homlokomat vizslatta.- mi történt?És te ki vagy?-lesápadtam a szavaitól.Tristan elképedve figyelt.Tekintetéből sajnálat tükröződött.-Héj!James!Ez a te csajod?-kiáltotta el magát Connor.
Szóval rájuk emlékszik...debrám miért nem? Nekem Ennyi kellett és olyan nagy lendülettel ugrottam ki a kocsiból, hogy elszédültem,de talpon maradtam.Táskámat a vállamra dobtam és elszédelegtem az iskolába.Mindenki engem nézett.Gondolom a fejem miatt.Besiettem a mosdóba és megmostam a fejemet.A homlokom csupa vér volt,kénytelen voltam lemosni.. Undorító volt.Az alvadt vér alatt lila foltok voltak.Amiket alapozoval eltakartam és mivel a vér forrássát nem találtam ezért nem is foglalkoztam vele.Nem kerekítettem neki nagy feneket.Most már csak az éltetett,hogy holnap jön Ben a legjobb barátom
Miért hatudták azt hogy meghalt?Lehet hogy Ő is egy szörny?
Az első órám a fiúkkal volt.Nagyon nem tetszett ez a helyzet,hogy Connor elfelejtett.Bevágodtam a helyemre és a padlót kezdtem kémlelni tudtam,hogy ez a kapcsolat nem lesz hosszú távú..de hogy Ennyire.Mindenki Bejött a terembe,a Fiúk is.Connor szemei megállapodtak az enyémen.Nekem eszembejutott a baleset előtti pillanat..amikor fogta a kezem és egy hülye ember képes egy ütközéssel tönkre tenni mindent.Újra ránéztem,már a helyén ült tekintetét még mindig rajtam tartotta.Zavarba jöttem,de féltem mvel nem tudja kivagyok.
-Mr. Ball!Kérem figyeljen az órán és ne Ms. Woods kegyeit keresse.-most szívem szerint elástam volna magam.Nem is tudom mi a rosszabb az hogy elfelejtett vagy az hogy a tanár úgy véli hogy Connor flörtől velem.A föld bambulásából egy papír galacsin zökkentet ki.
"Azt már tudom,hogy a baleset miatt elfelejtettem pár dolgot,de nem kéne rám haragudnod,hisz nem én tehetek erről! Connor"-rá néztem Ő félve rám pillantot ,majd elkezdtem írni.
"És azt tudod hogy én ki vagyok?"-vágtam hozzá a papírt.Láttam ahogy elolvassa nyel egy nagyot majd mellkasa fel-le fog mozogni hihetetlen gyorsasággal.
"A baleset előtti részre emlékszem...Megfogtad a kezem mivel én nem mertem a tiéd.
Lehet ha majd beszélünk eszembe fog jutni minden."-olvastam a sorokat.Szemembe öröm könnyek szöktek.Tehát valamire emlékszik.
"Oké utolsó óra után az iskola mögötti erdő?"
"Rendben!"-Táskámba csúsztattam a levelet,majd újra gondolataimba merültem.Mivan ha nem is emlékszik,csak a Fiúk mondták neki el?Mivan ha bántani fog?Miért kell nekem félnem tőle?


Megszólalt az utolsó órai kicsöngő.Súlyos léptekkel haladtam az erdő felé,néha-néha magam mögé pillantva.Láttam ahogy a 3 fiú kilép az iskola ajtón,majd Connor leválik tőlük és felém közeledik.Kezeit zsebre dugta.Töbször nem fordultam meg,csak mentem tovább.Az erdőnél megálltam egy fánál és vártam Őt.
Hatalmas erővel nyomott a fának.Kéz szorításának nyoma marad majd.Ajkai szétnyíltak.Láttam szemfogait csillogni ajkai alatt.
-Connor ne csináld!-kiáltottam.-emlékezz!-fogai bőrömet súrolták,majd belém vájta őket.Sikítottam egy rövidet,majd újra beszélni kezdtem-Connor emlékezz már kérlek!A doboz raffaello vagy amikor áthívtunk titeket a házba és a konyhában elaludtál,majd reggel csókolóztunk!Emlékezz!-súgtam az utolsó szót a fülébe.Gyengülni kezdtem.Hátát vertem és kiáltottam, hogy emlékezz.Hirtelen elvált a vállamtól,azt hittem emlékszik de csak a két fiú volt az aki lerángatta rólam.Térdre rogytam és sírtam.
-Annyit kérek,hogy emlékezz!-tört ki belőlem a keserves zokogás.Nagyon legyengültem.Legyengültem a vér veszteségtől és a sírástól is.Connora néztem aki meggyötört arccal nézett rám.
-Miért nem löktél el magadtól?-kérdezte alig hallhatóan.
-Mert azt hittem emlékezni fogsz!-néztem a szemébe.
-Az Isten szerelmére!Hogy emlékeznék egy ronda kövér lányra?-kiáltott fel.-egyáltalán hogy szerethettelek?-kiáltott rám.Olyan érzés volt mintha kést döftek volna a hátamba vagy inkább a mellkasomba.Ott ültem a földön és néztem őt,elhittem neki azt amit mondott,de a szívem nem tágított.
-Nem hiszem el!-álltam fel a földről és közel mentem hozzá.-Mondd!Ha emlékezni fogsz akkor ezekért a szavakért ki kér bocsánatot?-néztem a szemébe,majd hátat fordítottam neki és az erdőbe mentem.Elmentem oda ahol a barátaimat utoljára láttam.Leültem egy sziklára és néztem a vizet.A távolban,fent a hegyen farkas üvöltöt.Tekintetem oda kaptam.Ott álltak.Láttam kirajzolodni testük vonalát.Felálltam és néztem őket,ha jól láttam ők is engem néztek.Hianyoznak.Még Niall is.Mosolyogtam,majd haza indultam.
Otthon szerencsémre csak Brad és Alice volt.Magamhoz öleltem őket.
-Veled meg mi történt?- húzta lentebb a pólómat Brad.
-Connor..-sóhajtottam.-volt egy balesetünk és Connor elfelejtett engem.Én meg reménykedve bedobtam a derekam és elmentem vele az erdőbe beszélgetni.De Ő neki más szándékai voltak.Majd rondának és dagatnak állított be meg azt mondta nem tudja hogy szerethetet belém.-tört ki belőlem a sírás.Brad feltépte az ajtót,gondolom távozni akart.Ott állt Ő és a két fiú.
-Nahát ki jött ide!-mondta gúnyosan Alice.
-Alice-sutogta Connor,majd Bejött a házba sőt inkább berohant.Követtem Őt.A konyhába ment utána mentem.
-Itt történt valami.-mutogatott a mosagtóhoz.-Csak nem tudom mi.-legalább Ennyire emlékszik.-Katie-suttogta-Katie!-kiáltott miközben mosolygott.Jé emlékszik a nevemre.Örülnöm kéne?-Katie,állj ide háttal!-mire készül jesszusom...Kezei derekamra csúsztak,majd maga felé fordított.Szemében láttam a boldogságot.Ajkai szétnyiltak,majd alsó ajkamat megnyalta.Pont úgy mint reggel.Majd szenvedélyesen megcsókolt.Benne volt minden..megbánás,öröm,félelem.
Levegő hiányban,kipironkodva váltunk el egymástól.
-Sajnálom!-homlokunkat egymásnak döntötte.Mellettünk mindenki tapsolt és ujjongot.Bennem vegyes érzelmek kavarogtak.Düh,szomorúság,fájdalom.Ez mind negatív.Eltávolodtam Connortól és arcon csaptam.Lehet,hogy erősebben a kelleténél.Arcába gyűlt a vér.Tűzelt kezemnek a nyoma.Connor lesütött fejjel állt előttem.
-Tudod mit mondtál rám?-sutogtam.-Tudod?-fogtam magam és kirohantam a konyhából egyenesen a szobámba.Rázuhantam az ágyra és keservesen sírtam.Arcomat a párnába fúrtam evvel teljesen eláztatva azt.Haragudtam.Nem Connorra hanem magamra.Csakis magamra.Túlságosan is bedőltem az ő meséjének..azt hittem szeret. De tévedtem és tévedni emberi dolog!Azt hiszem.Mindent lerugdostam az ágyról a szekrényből is kidobáltam az összes cuccomat.Mindent a földre hajítottam.Rombolnom kellett.Túl hiszékeny vagyok.Könnyen szerelembe esek.Ezek teszik tönkre az életem.Nyomorék az egész élet.Olyan nehéz kérés az hogy boldog szeretnék lenni?Élvezni akarom az életet.Ember módjára.Tudom,hogy az életben a sok boldogság mellett ott van a sok fájdalom is,de az én életemben mikor jönnek a boldog pillanatok?
A sok sírástól megfájdult a fejem.Vissza sétáltam az immáron csupasz ágyamra és török ülésbe ültem,fejemet kezeimmel támasztottam.Kopogtak.Fejem felemeltem. James volt az egy pohár vízzel.Láttam arcán a megbánást.Az ajtót teljesen kinyitotta,így láttam a többieket is.
-Szép a szobád!-köhintet egyet.Jaj valaki nagyon szarkasztikus-gondoltam magamban.-Tessék egy pohár víz!-nyújtotta át a poharat aminek a tartalmát én pillanatok alatt eltűntettem.
-Köszönöm!-villantottam egy állmosolyt.-Mit kéne tennem ha van egy vámpír harapás a vállamon?-kérdeztem Jamestől,de tekintetem Connorra meredt.
-Hát vámpírvér..-vakargatta a tarkóját James.
-De ha nem iszok akkor úgye nem leszek vámpír?
-Ja hát az nem!De nagyon rosszul leszel!
-Ennél rosszabbul csak nem lehetek!-sóhajtottam fel.-Szóval nem kérek egyikőtökből sem..-mondtam talán túl gúnyosan.-és szerintem túl élem.És ha nem haragudtok.-álltam felbaz ágyról-én Elmegyek sétálni-felvettem egy pulcsit és a többieken átverekedtem magam és kiléptem a világba.Zsebemben van telefon és pénz is.Elleszek én.Bementem a belvárosba és beültem egy kajáldába.
Pótolnom kell a tápanyag hiányt. Rendeltem két adag krumplit egy darab rántothussal és kértem még egy hamburgert is.Jó izűen elfogyasztottam az előételt.Most következik a desszert.Rendeltem egy eper-shaket és 2 muffint. Evvel kihúzom egy darabig.
Utam tovább vezetett.Mentem merre lábam vitt.Tél van és én már kezdtem fázni de már ez sem igazán érdekelt. Elakartam tűnni.Csak egy napra.Elzárva mindenkitől,minden hülyeségtől.Elakartam feledni mindent egy napra.Eszembe jutott egy hely ahová kiskoromban sokat jártam a barátaimmal.A tó mellett van egy kis bunker egy elhagyatott kunyhó közelében.Célom meg van!Úgyan Connortól nincs olyan messze de egyedül lehetek a gondolataimmal.
*
Már a bunkerben vagyok.Elég rozoga szegény,de csak elbír engem és csak holnap reggelig leszek itt.Telefonomon kikapcsoltam a GPS-t.Rápillantottam az órára 15óra.Jesszus mit fogok én itt csinálni ilyen sokáig?Itt van még a kedvenc képregényem amit még akkor olvastam.Itt van a babám oh és teddy maci is.Itt van Peter kedvenc akció figurája is.De ez tiszta.Az enyémek koszosak.Itt járt sőt lehet,hogy mindig ide szokott jönni.De jó lenne őt újra látni. Bárcsak ne kivántam volna ezt.Lentről lépéseket hallottam.
-Ki vagy?-kiáltott fel,de én nem válaszoltam.-hát jó!Te akartad!Felmegyek!-kiáltott még mindig,majd hallottam ahogy a bunker létrája recseg ahogy felfelé jön az a valaki.Nem bújtam el,de féltem,mivan ha valami perverz alak?Feljött.Én a bunker másik végébe húzódtam.
-Szi..-elakadt a beszédben, tátott szájjal nézett rám.-Katie?-vonta fel a szemöldökét.
-Peter?-mondtam ki félve mire az arcára csak úgy felszökött az arcára egy mosoly.Közeledett felém és én is megindultam felé.Óvatosan felkapott és forogtunk egyet.Amikor a lábam a talajt érte még akkor sem engedtem el.Öleltem őt ameddig csak tudtam.
-Te hogy kerülsz ide Írországba?Sőt inkább ide a kuckonkba?-nézett a szemembe.Csak most vettem észre mennyire megemberesedett. A teste tökéletes volt haja sötét szemei kékek.Arcvonalai is tökéletes volt.
-Hát ide kellett jönnöm.Kiakartam kapcsolódni és elakartam tűnni igy idejöttem.-mosolyogtam.
-Fiú?-vonta fel a szemöldökét és arcomat kémlelte mire én egy aprót bólintottam.-Te Katie Woods egy fiú Miatt sírsz?-nevetet fel ami engem is megmosolyogtatott.-Na Gyere ülj le erre a kanapéra és öntsd ki a lelked Peter bácsinak-mindig képes megmosolyogtatni.
-Hát az úgy volt...-elmeséltem neki mindent Connorékról kivéve azt,hogy vámpírok.Megértően bólogatott,majd felajánlotta,hogy itt alszik ma velem.8-ig beszélgettünk mivel megkellett csinálni a fekvő helyünket.Lehet,hogy nem egyedül voltam,de most boldog voltam.
Amikor már feküdtünk az ágyban hirtelen csörögni kezdett a telefonom.Alice volt az.Kinyomtam.Hirtelen jött 5 SMS.Aztán 6,7,8... Mind tőlük jött.
-Miért nem írsz vissza nekik?-ebben a pillanatban újra megcsörrent a telefonom. Brad hívott.-vedd fel!-mosolygott Peter.Erőt vettem magamon és elhúztam a zöld gömböt.Evvel elfogadva a hívást.
"Felvette!"-hallottam Brad hangját."Szia, mikor jössz vissza a házba?"-ránéztem Peterre aki biztatóan mosolygott.Nem szóltam semmit,nem tudtam mit mondjak."O-ott vagy?"-hallottam aggodalmas hangját.
"Majd amikor kedvem tartja haza megyek!"-mondtam,majd kinyomtam a telefont.Az SMS-eket megnéztem.Összesen 16 Alicetől 3 Bradtől is 3 Jamestől is 3 Tristantől is 3 az utolsó Connoré volt.
"Szia!Tudom,hogy rosszat mondtam.Tudom,hogy megmartalaK és még azt is tudom,hogy látni sem kívánsz.De én ezt azért is megírom.
Nagyon megbántam azokat a szavakat amiket az erdőben mondtam és azt is hogy fájdalmat okoztam!Hiányzol és nem tudok avval a tudattal élni,hogy te utálsz,hogy így tekintesz rám.Nélküled én egy könyv vagyok betűknélkül,egy dal hangok nélkül.Amikor ezt olvasod tudd,hogy én mindigis szerettelek és szeretni is foglak még akkor is ha az élet vizei más merre sodornak minket!Katie Nélküled félszívem van,az égnek csak a fele látszik,csak az egyik lábamon van cipő, a mellkasomba fél nyíl furodik Nélküled. Megértem ha szívedből kilöktél,ha emlékezetedben már egy porszem vagyok,de azt ne felejtsd el hogy én képes lennék érted meghalni!Most csak érted,csakis érted élek!Hiányzol!Connorxx"
-Jesszusom!Katie te sírsz?-kezei közé fogta az arcom.
-Semmiség!Aludjunk!-mosolyogtam rá biztatóan.Van egy tervem a holnappal kapcsolatban szóval jol ki kell magam aludni.Tél van és este ami azt jelent,hogy hideg van és én hülye csak egy pulcsiban vagyok itt.De szerencsémre Peter mellettem van és nem tartja cikinek ha hozzá bújok.Magunkra takartunk két pokrócot plusz Peter levette a kabátját és azt is ránk terítette.Úgy feküdtünk hogy minél kisebb helyet foglaljunk el így a jobb oldalunkra feküdtünk majd Peter átölelte a derekam és összevoltunk simulva.De persze máshogy mint a szerelmesek.Mi úgy feküdtünk mint a legjobb barátok és védelmeztük egymást.
*
Reggel lágy madár csicsergésre keltem és arra,hogy valami piszkálja az orromat.Kezemmel próbáltam elhesegetni,de mindig visszajött.Halk kuncogást hallottam magam mellől.
-Oh Peter-morogtam.-Gonosz vagy!-felröhögtem,majd kipattantam az "ágyból" és tetetett durcival néztem le rá amin jót mulatott.
-Jó reggelt Ms. Vörös szem
-Jó reggelt Ms. Nagyképű!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Haza kísérlek!-állt fel,majd a kabátjáért nyúlt ami az ágyon volt. En másztam le először a létrán,majd ő szorosan követett.Mutattam neki az utat a ház felé.
-Hát köszönök mindent!-mosolyogtam rá,majd megöleltem.
-Igazán nincs mit Vörös szem-mondta édesen.Telefonszámot cseréltünk,majd Ő Elment.Oda sétáltam a barna ajtóhoz és becsengetem.Tristan nyitott ajtót.Kiabálásra nyitotta a száját de én még időben szóltam neki,hogy ne tegye.Halványan elmosolyodott és megölelt.Beljebb mentem.Connor háttal ült nekem.Kicsit bátortalanul de megkocogtattam a vállát mire Ő megfordult.Szeme olyan volt mint az enyém.Ő is sírt egész nap.Rá mosolyogtam. Felpattant a helyéről és megölelt.Szorított de nem zavart mert tudtam hogy szeretettből teszi.Kicsit hátrébb húzódott és a szemembe nézett.Láttam,hogy a számat nézi és egyre Közelebb jőnn felém szája szétnyílik,de megállt és hátat fordított.Keze után kaptam és magam felé fordítottam,majd megcsókoltam.A csók tele volt szenvedéllyel.Egy könnycsepp csurgott le az arcomon.Boldog voltam.Lehet,hogy nem lesz a kapcsolatunk hosszú távú,de én kiélvezem minden egyes porcikáját mivel szeretem őt és most semmi sem fontosabb.
Csókunkat a csőngő zavarta meg.

7.rész A csók

A falak egyre közelebb jöttek.Féltem mivel csak felül volt kijárat.-Segítség!-kiáltottam.


Rángatásra keltem fel.Alice volt az..Biztos felkeltettem.
-Sikítottál-vonta össze a szemöldökét.Barna iriszeit aggodóan emelte enyéim ellen.
-Csak...rosszat álmodtam!-nyögtem ki.Arca és tekintete megenyhűlt,mintha megkönyebbült volna.Gondolataim egy picit elkalandoztak, egy erős tartás hozott vissza a jelenbe.Alice megölelt.Az utóbbi időben nagy szükségem volt egy szerető kézre...ami megtart,nem enged elveszni és zuhanni a mélybe.Mindent bele adtam az ölelésembe.Megbánást,örömöt és fájdalmat.Szükségem volt arra hogy szeressenek,mindenél jobban.Lehet hogy azért engedem magamhoz túl közel Connorékat.De most ez nem számít, most az a fontos,hogy boldog legyek,hogy élvezzem az életet,hisz még fiatal vagyok.Hétvégén meglátogat halotnak hitt legjobb barátom.Nekem már ez is egy hatalmas öröm.
-Minden rendben?-engedett el Alice,majd szemeit enyémekbe fúrta.
-Minden a lehető legjobb!-mosolyogtam majd lágyan megöleltem éaz órára nézve felnevettem.-De szerintem aludjunk mert holnap suli!-tolltam el magamtól Alicet,majd a szobámba igyekeztem.Ahogy befeküdtem az ágyba egy alakot véltem felfedezni a sarokban állva.Szívem hevesen vert a félelemtől azonnal felkapcsoltam a lámpát de senki nem volt ott.Annyira fáradt lehetek,hogy már képzelődök is?Felsóhajtottam,majd alvásra hunytam a szemem.Alice sikítása törte meg a nyugalmamat.Azonnal kipattantam az ágyból és a hang felé vettem az irányt.Alice a konyhában állt és az ablakon keresztül erősen figyelt egy pontot.Láttam,hogy a földön egy pohár volt darabokra törve.Óvatosan arrébb húztam a barátnőmet Nehogy rá lépjen a fényes üveg darabokra.
-Láttam oda kint valakit.A szemembe nézett.Katie én félek,de nagyon.
-Oké,nyugi! Mitszólnál ahozz ha áthívnánk valakit,hogy aludjanak itt?-próbáltam oldani a feszültséget szemei felcsillantak,de félelme még mindig tükrözödőtt a barna irishein keresztül,majd csak annyit nyögött ki,hogy Brad.Vettem a célzást és tárcsáztam Connor számát,pár kicsöngés után felvette.
-Szia Katie!Mi történt hogy hajnalok hajnalán felhívsz engem?-hallottam álmos rekedtes hangját és ugyan nem láttam de éreztem hogy mosolyog.
-Szia!Csak annyi lenne,hogy izé.....öhm....-nem tudtam mit mondjak.- Hát öhm az a helyzet hogy izé, Alice látott valakit a kertben és öszinte leszek, nagyon félünk.-nevettem fel kínosan.-és arra gondoltunk nincs-e kedvetek átjönni és itt aludni.-mondtam teljesen zavaromban.
-Csak a kertben látattok meg valamiféle alakot?-hallottam hangján a törődést és aggodalmat.Nagyon aranyos,hogy Ennyire kedvesek velünk, de félre értés ne essék,nem kihasználni szeretnénk őket.
-Nem!-mondtam egyszerűen a készülékbe.-egy rövid csend után megszólaltam.-de azt csak a fáradságtól mé az adrenalin miatt képzeltem oda.-motyogtam.
-Oké-sóhajtott Aranyos sóhaját Alice sikítása szakította félbe,ijedten fordultam felé.Láttam,hogy sírva néz ki megint az ablakon, egy bizonyos pontot nézve.-Máris indulunk!-hallottam Connor hangját.
-O-Oké s-siesetek!-dadogtam,majd kinyomtam a telefont és Alicebez siettem.Előkaptam a lapátot és a kis söprűt a szekrényből és amilyen gyorsan csak tudtam összesöpörtem a szilánkokat majd a kukába öntöttem egy éles csörgéssel hullottak egymásra az üveg darabok.Felnéztem Alicre.Szemébő kövér könnycsepek törtek útat majd célként a kredencet vették.Felálltam,majd kinéztem az ajtón.Tekintetem találkozott egy mélykék szempáral.Magamhoz öleltem Alicet,majd együtt ültünk le a hideg konyha kőre.Próbáltam megnyugtatni Alicet.Simogattam a karját miközben lágyan de védelmet nyújtóan öleltem.Zörejt hallotunk mindketten sírí csöndben lettünk , próbáltunk nem ordítani a félelemtől.Alice arcát a nyakamba fúrta én meg könnyes szemekkel meredtem a zaj felé.Hangokat hallottam,suttogásokat.Többen vannak.Magamhoz öleltem Alicet, talán kicsit erősebben is mint kellett volna.Egy arcot fedeztem fel a konyha ajtónál.Nagyot sóhajtottam csak Tristan volt az.
-Gyertek!Itt vannak!-hallottam a megkönnyebbülést a hangjában majd felénk rohant.Megöleltem,nem tudom miért de megöleltem és Alice is.Szóltam neki, hogy az elképzelhető hogy Alice sokkot kapott.A többi fiú is Megjelent a konyhában.Ahogy megláttam Connort felpattantam a földről és megöleltem.Kissé megszeppent de visszaölelt.
-Brad! Szerintem sokkba van!-húztam el a számat,majd Alicre néztem.
-Ez nem biztos hogy sokk!-feszült meg az arca és éreztem,hogy Connor erősebben szorít magához.-Mit is láttatok?-guggolt le Alice mellé,majd óvatosan felemelte a fejét.Szeme fekete volt. Akik mellette guggoltak és vigasztalták egy emberként pattantak fel mellőle távolság tartóan.
-Hát Alice azt mondta áll oda kint valaki és teljesen a szemébe nézett.Összetört egy poharat aztán amikor hívtam Connort-váltam el az említettől- megint felsikitott és mereven bámult egy pontot és közben sírt.Aztán én is oda álltam és egy mélykék szempár nézett rám-hadartam el.-valamilyen fájdalmat éreztél amikor hozzád bújt,amikor szorosan ölelt?-jött hozzám Közelebb James,hátrálni kezdtem,megijedtem tőle.Neki mentem a kredenc szélének.Ami felhasította a bőrömet.Elmondtam egy sor káromkodást,majd éreztem a hátam mögött a hideg falat.James rámhozta a frászt.Fölém tornyosult,pedig én nem vagyok egy alacsony lány.Majdnem elájultam,tudtam mi ő, tudtam,hogy Pillanatok alatt simán kivégezne kerestem egy biztos pontot amibe megtudtam kapaszkodni.Az ájulás kerülgetett,forgott a világ.Az adrenalin megint eluralkodott felettem bem tudom minek kell Ennyire ijedősnek lennem.Lábaim behezek lettek.Összes energiám eltűnt belőlem.Zuhantam.


Hidegséget éreztem a tarkomon meg a homlokomon.Úgy ültem fel mint akit puskából lőttek ki.4 szempár aggódva fürkészte tekintetem.A rám terített takarót megmarkoltam és lassan elkezdtem hátrébb csúszni.Jamsen megállt a szemem egy szúrós tekintett küldtem felé.
Alicet kerestem a tekintettemel,de nem nagyon sikerült megtalálnom.
-Alice?-vontam fel szemöldököm,majd a 4 fiú arcát fürkésztem.
-Hát-sóhajtott Brad- megmérgezték őt avval a tekintettel.Te is kaptál belőle ugyanis mivel megölelted, te is kaptál belőle a könnyei által.De neked csak egy ájulásban nyilvánult meg az egész ő meg-hajtotta le a fejét-szerencsésen túlvan az életveszélyen.Bent alszik a szobádban.-mosolygott -asszem bs megyek hozzá.Mosolyt csalt az arcomra.Annyira cuki ha egy fiú szerelmes. Felpattantam a kanapéról,talán egy kicsit túl nagy lendülettel is mivel Connor karjaiban végeztem.Lányos zavaromban elpirultam.Kimásztam tartásából,majd a fürdőszobába mentem elővettem a gyógyszeres dobozt kivettem egy darab fájdalomcsillapítót és gyorsan bementem a konyhába,majd egy pohár víz és a gyógyszer kíséretében visszatértem a fiúkhoz.Gyorsan eltűntettem a kezemben lévő gyógyszert.
-Köszönöm fiúk,hogy eljötetek.-küldtem feléjük egy hálás mosolyt.-de mivel aludni kéne azt ajánlom,hogy azt a cuki kanapét húzzuk ki-gondolkodtam el.-leterítjük evvel a pokróccal és teszünk rá egylepedőt itt alszanak ketten és Niallszobájában is ketten alszanak.-hadartam el az egészet.Mindenki értetlenkedve nézet rám.-ahj akkor én osztom be! Connor Braddel alszik Niall szobájában ti ketten pedig itt fogtok aludni.Bementem Niall szobájába kihoztam 3 pokrócot meg egy lepedőt.Gyorsan beágyaztam nekik ők meg örömittasan feküdtek be az "ágyba".Szóltam Bradnek hogy várja az ágyikó, így egy lágy puszit nyomott Alice arcára és Elment a szobába.
Ránéztem Alicre,olyan aranyosan terpeszkedett el az ágyon, hogy semmi kedvem nem volt őt felébreszteni avval hogy arrébb lökdösöm és aludni sem volt kedvem.Kimentem a konyhába kezemet megtámasztottam a kredencen és gondolkodtam.
Tekintetem még véletlenül sem emeltem az ablakra, féltem egy kicsit igy egyedül de mégis jól esett.Egy kar fonódott derekamra.Hirtelen ugrottam egyet,majd amikor megtudtam ki a karok tulajdonossa, hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
-Miért nem alszol?-sugta a fülembe.Lágy hangjától megremegtem.Lassan felé fordultam, még mindig az a levakarhatatlan mosoly ékeskedett az arcomon.Mellkasunk összeért.Szívem hevesen vert.Testem éget a közelségétől.Éreztem mellkasán hogy egyenlőtlenül veszi a levegőt.Megakartam volna csókolni,érezni ajkai izét,de nem akartam hogy azt gondolja rólam,hogy egy ribanc vagyok így egy puszit nyomtam az arcára,majd lágyan megöleltem.Leültünk egymással szembe az asztalhoz,egymást néztük,meg se szólaltunk.


Az óra 1/2 7-et mutatott egész éjjel nem aludtam.Connornak sikerült bealudnia a székben ezért betakartam.Egész este őt néztem.Nyugodt arcára olykor egy-egy mosoly ült ki.Felálltam a székből, kinyitottam a hűtőt, gondoltam ha már itt aludtak legyen valami íny csiklandó a reggeli.
Pontban 7 órakor készen volt a muffin meg a gyümölcs és zöldség tál meg csináltam mindenkinek egy darab szendvicset.Nem tudom hogyan keltsem fel a többieket.Nem volt hozzá szívem,de muszáj volt mivel ma iskola van és egy óra múlva kezdődik az első óra.Elkezdtem a keltést.Connor karját finoman megsimogattam de nem reagált rá ezért finoman megfáztam még mindig semmi.Az utolsó ötletem az volt hogy egy puszival ébresztem fel.Sikerült is.Lágyan megsimogattam a fejét majd elindultam kifelé, hallottam ,ahogy mögöttem felmorog és a kezemet elkapja maga felé fordított
-Még sose keltett senki így!-bele pirultam a mondatába.Zavaromban a padlót keztem el feltérképezni mintha az olyan érdekes lenne.-segítsek felkelteni a többieket?-törte meg a csendet.
-Aham...az jó lenne-mosolyogtam.
Tristant és Jamest úgy keltettem fel hogy egy tűvel megböktem az ujjam,majd feléjük tartottam.Szinte egyszerre ültek fel s szemfogaikat kidülesztették.Amint észrevették,hogy az új tulajdonosa én vagyok egy rosszaló pillantást küldtek felém.
-Jó reggelt!A konyhában van a finom reggeli!-mosolyodtam el önelégülten-én csináltam.Büszkén,orromat a levegőbe emelve, kihúzott háttal vonultam el, ők jót mulatak rajtam.Bevonultam Alicehez.A mosoly az arcomról lefagyot amint megláttam őt, nagyon rosszul festett.Sápadt bőr,izzadt test,bedagadt vöröslő szemek.Odasiettem mellé és gondoskodóan simogattam az arcát.Brad feje jelent meg az ajtóban ő is sajnálta Al-t.Felálltam az ágyról így helyet adva neki mellette.
-Próbáld meg felébreszteni és tudakold ki van-e kedve reggelizni.-motyogtam- és fe is Gyere enni mivel lassan suliba kell menni.-kiléptsm az ajtón,majd becsuktam azt.Kiérve láttam, hogy a kanapén fekvő fiúk visszaaludtak.
Nekem több sem kellett neki futásból ráugrottam a fiúkra akik hangosan felnyögtek a fájdalomtól.Arcomra egy önelégült ült és elmotyogtam egy "én mondtam hogy reggeli a konyhában vár és iskola van"-felpattantam kettőjük közül majd a konyhába siettem.Connor már az asztalnál ült,majd csatlakoztak a többiek is.Alice még aludt.
-Na szóval!A szendvicsek uraim!-tettem le a tányért az asztal közepére majd közvetlen mellé kerültek a zöldségek.Deszert ként az asztalra helyeztem a muffinokat és a gyümölcs tálat.Mindenki jóízűen falatozott.Én csak mosolyogva néztem őket,majd elmajszoltam sgy muffint.-Brad,ha gondolod itt maradhatsz Alice-vel.-felcsillanta szeme ami engem megmosolyogtatott.Gyorsan elmosogattam addig a Fiúk haza siettek az iskola táskájukért.
Miközben sikáltam a muffinos tálat egy kéz csúszot a derekamra.Megfogta a csipőmet és lágyan maga felé fordított.Ismét olyan helyzetben voltunk mint az este.Mellkasaink egyszere mozogtak fel s le.Connor arca közelített.Ajkait ajkaimon éreztem.Megnyalta alsó ajkamat bejutásért esedezve amit én egyértelműen megadtam neki.Kezeimet végig simítottam oldalán egyenesen az arcáig,kezem ott egy időre megállapodott,majd amikor elmélyítette csókunkat beletúrtam tökéletes hajába amire belenyögött a csókunkba.
Levegőhiányban váltunk csak el egymástól.Arca kipirult,levegő vétele egyenlőtlen volt.Zavarba jöttem arcomat lehajtottam.
-Hűha-jött az ajtó irányából.Oda kaptam a tekintettem és észrevettem három mosolygós fwjet, még jobban zavarba jöttem.-szóval ezért siettél tesó?!-nevetett fel Tristan.Egyre jobban vörösödőt az arcom.
-Imádom ha zavarba jössz!-sutogta a fülembe amitől kiázott a hideg.

6. rész Mindenki más mint gondoltam

 Az iskolába ma egyedül kellet mennem mivel senki nem várt rám a ház előtt kocsival vagy ilyesmi.
Az iskolában mindenki ijesztővé vált így hirtelen.Senki nem véd meg engem.Senki nem segít át engem a rossz napokon.
Ahogy beértem az iskola udvarára szememmel alice-t kerestem, hogy számon kérjem mégis miért nem jött el a kávézóba.Nem láttam Őt sehol ezért bementem az osztályterembe. Az egész hátsó sor kihalt...Se Niall, se Harry, se Liam, se Zayn...mindenki eltűnt...talán végleg?
-Jó reggelt!-jött be az j társadalomismeret tanár Ms.Keen.- Mivel tegnap 5 osztálytársuk kiiratkozott volt helyünk fogadni új gyerekeket.-ekkor belépett az osztályba négy fiú.-Mutatkozzatok  be!-mosolygott Ms.Keen.
-Hello!Brad Simpson vagyok!Most költöztem ide a családommal és a srácokkal.-mosolygott avval a kis ártatlan gödröcskéivel az arcán.Úr jesszus rám kacsintott valahonnan ismer engem?Ez ijesztővolt.
-Sziasztok!Én Connor Ball vagyok!Nagyon szeretek focizni és egyéb sportokat is űzők.
-Hali!James McVay vagyok!Gitározok hobbi ként.
-Csőváz!Tristan Evans vagyok és nekünk négyünknek van egy bandánk!Én dobolok!-Ő gitározik, Ő pedig basszusgitározik és ő ritmusgitáron nyomja pluszba még énekel is. -bökte mellkason Jamest majd Connort és végül Brad-et.
-Köszönjük fiúk!Üljetek le!
Persze hogy csak hátul, mellettem volt hely.Ez a Brad gyerek Harry helyére James pedig Niall helyére ült.
-Hellóka!-köszönt nekem mind a négy kórusban, majd egyszerre le is ültek.

"Van kedved délután csevegni egy kicsit velünk?"-jött egy levél Connortól
"Ha a barátnőm is ott lehet!"-válaszoltam amire Connor csak bólintott.

Dobtam egy SMS-t Alice-nek, hogy hol van.Azt mondta a második órán ott lesz.Hát jó.Óra végén az négy új gyerek kint várt engem.
-Szia!Hogy hívnak?-tért a tárgyra Connor
-Katie Woods!-indultam a szekrényem felé.Amikor kinyitottam kiesett belőle egy levél.
-Húha egy levél!-örvendett Tristan, de én zsebre dúgtam,majd amikor egyedül vagyok kinyitom.
-Volt levél nincs levél.-villantottam egy gúnyos mosolyt.-Na szóval hol fogunk beszélni?
-Öhm...mit szólnál a könyvtárhoz?-mosolygott James.
-Ja az jó ötlet!-mondta Brad.
-Akkor ott találkozunk!-becsaptam a szekrényem ajtaját és besiettem a mosdóba. Elővettem a levelet.

"Kedves Katie!
Tudom min mentél keresztül az elmúlt félévben.Kendis is át ment ezen.A hétvégén Írországba költözök.És tuti hogy meglátogatlak.Tudom most azt kérded magadtól, hogy ez a levél hogy került el hozzád...majd meglátod!Meglepetés!És tudom azt kérded magadtól,hogy miért hazudtam azt hogy meghaltam...erre is fény derül majd.De addig amíg nem találkozunk szeretnék neked NAGYON NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNNI!
                                                                              Ezer csók: a legjobb barátod Ben."

A szememet mardosta a sós könny.Hát mégis él.Él és virul és ő volt az első aki születésnapom alkalmából felköszöntött.Boldog vagyok,de közben haragszom is.Hogy volt képe ilyen sokáig ezt eltitkolni?Nem törődöm többet evvel a gondolattal inkább örülök annak hogy él.
Kimentem a mosdóból és ki volt ott?
-Szia!-ölelt meg erősen.
-Szia Alice.!-viszonoztam az ölelést.
-Aggódtam érted!Nem jöttél el tegnap a kávézóba.
-De én ott ültem 1 órán keresztül a Starbucksban.
-De a haverod azt mondta hogy a Wiener Coffeba akarsz menni.-nézett rám csalodottan.-képzeld kijött oda?-hatás szünetet tartott.-Hát Louis.Azt mondta, hogy szüneteltessük a kapcsolatot mert el kell mennie max egy félévig lesz távol azt mondta.
Úr isten!Fél évig egyedül leszek a házba.Hát ez borzasztó, de kifogom bírni.Elmeséltem Alice-nek,hogy jött négy új srác az osztályba és beszélni akarnak velünk a könyvtárba.

És eljött az, hogy beszélgetnünk kell a fiúkkal.Nagyon nemvolt hozzá kedvem így Alice-t elküldtem,hogy menjen oda Ő és mondja azt,hogy hánytam ezért haza kellett mennem.Tulajdonképpen az iskola hátsóudvarán ültem egy fa tövében.Kezeimet meleg kabátzsebembe dugtam.
Leesett az első hó.Pont ma a születésnapomon.Csodálatos érzés.Eszembe jutottak azok az emlékek amiket még apámmal csináltam itt.Ahogy hegyet másztunk, ahogy a környező nagy városokban falukban kirándultunk eszembe jutott az ahogy meghalt.Csak az én hibámból.Minden az én hibám volt akkor is és most is.Az a hülye híd és hülye én.
Elég volt az emlékekből...hogy kitisztítsam az elmém elővettem a könyvemet és elkezdtem olvasni.
-Hello!Úgye nem zavarlak?-mosolygott rám Connor az új srác én  válaszként megráztam a fejemet és Ő bátorságot vett magán és leült mellém.-A barátnőd azt mondta, hogy rosszul vagy és ezért haza kellett menned.-lesütöttem a szememet.-meg azt is mondta, hogy ma van a szülinapod!-kinyírom Alice-t.-Szóval tessék!Ezt fogadd el ajándékként!-nyújtott át egy raffaelos dobozt.
-Úristen!Nagyon szépen köszönöm!-öleltem át.Amin egy picit meglepődött de azért hamar viszonozta- és tulajdonképpen miről akartatok dumálni?
-Nem lényeges már az!-mosolygott.
-Kérsz?-nyújtottam a dobozt Ő megrázta a fejét-Ha kérsz ha nem akkor is kapsz!-tettem az ölébe két darabot.
Nagyon jól el beszélgettünk.Még táncoltunk is a szűz hóban meg hóangyalkákat is csináltunk.Nagyon kellemesen telt ez a délután.De mivel ideje lenne haza menni így elbúcsúzkodtam Connortól.
-Megadod a számod?-nyúlt a kezem után és kecsesen maga felé fordított engem.Teljesen zavarba estem , megszólalni sem bírtam.A mellkasunk összeért éreztem ahogy a szíve ver.
-Öhm....persze!-kiléptem a tartásából és a könyvjelzőmre ráírtam a számomat és átnyújtottam neki.-Tessék!-mosolyogtam rá.
-Majd hívlak!-kiáltott utánam én integettem neki.

Ránéztem a telómra.Alice tele szórt engem SMSekkel,Gyorsan felhívtam és mondtam neki,hogy jöjjön át hozzám.
Amikor haza értem Papi és Mami vártak engem a bejárati ajtó előtt egy nagy dobozzal,gondolom szülinapi ajándék.Hát a megérzéseim nem csaltak és tényleg az volt.Gyorsan puszilkodtunk majd Ők haza mentek és én meg bementem a házba és megnéztem a doboz tartalmát.Egy aranyos rénszarvasos pulcsi volt benne amit azonnal fel is kaptam. Mivel Alice-t estére hívtam ezért van egy kis időm magamra meg a gondolataimra.Bementem a szobámba az ágyamon egy levél fogadott.

" Boldog születésnapot kívánunk!~Louis,Niall,Harry,Zayn,Liam"

Ennek az üzenetnek most nem tudtam nagyon örülni mivel itt hagytak engem.Elmentek pont amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.Amikor már megbíztam bennük és Ők is bennem.Rám bízták az egyik nagy titkukat.Niallen kívül mindenki "szeretett" engem.
Kimentem a nappaliba és inkább benyomtam a tv-t.
"Brutálisan lemészároltak egy kiránduló csoportot.Nem tudni mi volt a támadó illetve támadók okade azt a rendőrség is megerősítette hogy az áldozatok torkát kitépték és hogy a tettesek ellen eljárás indul."
-Jesszusom hova nem juttunkel?-dörmögtem magamban,majd csöngettek.
-Szia!-öleltem meg a barátnőmet.-Mit szólnál ahhoz ha a hídon át bemennénk az erdőbe?-igen azon a hídon ahol apám meghalt, az a híd ahol Niall megsérült.
-Öhm....Oké-vont aranyosan vállat.
Elballagtunk a hídig és a hídon át az erdőbe mentünk.Felmásztam egy fára és ő jött utánam.Ahogy Alice mászott fel a fára észrevettem valakit a velünk szembe lévő fán.Szóltam Alicnek hogy inkább maradjon lent,majd én megyek utána.Az alak eltűnt a fáról.Igyekezetem gyorsan le menni.Féltem egy picit.Mondtam Alice-nek hogy fusson Ő azonnal neki iramodott én egyenesen utána valaki elkapta a kezemet és neki lökött egy fának éreztem, hogy mellettem Alice ül.Kinyitottam a szememet és rátámadtam az én támadómra.
-Héj!Na elég!-hallotta egy ismerős hangot.
-Baszdki nekem miért vannak ilyen extrém barátaim?-tört ki belőlem a nevetés-Mond meg öszintén, Brad miért pont én?-leguggoltam a földre és sírni kezdtem.
-Nem tudjuk miért pont te de azt tudom, hogy valami ide vonzott minket valami erő.-igen Ők meg vámpírok remek!
-De héj ne sírj!-jött oda James.
-Nem sírok!-löktem el a kezét.-Csak belement valami a szemembe!-álltam fel.Ekkor Connorral találtam magam szembe.-Nézd Connor!Mit tettél!?A barátnőm miattatok elájult.
-Jó, de te meg vérzel!-nézett rám.
-Nem érdekel!Az is miattatok van!-kiáltottam, majd felkaptam Alice-t valahogy és elmentem vele a tóig.Megmostam az arcát, majd a sajátomat is.Felálltam és visszasétáltam oda ahol az előbb álltak.-Én csak egy normális emberi kapcsolatra vágyom!-tört ki belőlem és a négy fiú felé vettem az irányt.-Értitek normális emberi kapcsolat.Most erre jöttök ti akikről végre azt hiszem hogy komolyan barátkozni akartok.De nektek csak a vérem kell,igaz?-ránéztem a fiúkra-tessék itt van!-megfogtam egy követ és vágtam a kezemen egy hatalmas csíkot,majd a másikra is és a lábaimra is éreztem, hogy Connor megfogja a kezemet amiben a kő van.
-Erre semmi szükség!-vette el a követ és elhajította.-Nézzétekmeg Alice-t!-mondta majd magához ölelt.-Mi komolyan barátkozni akarunk veletek!-simogatta meg a fejemet.Kénytelen voltam visszaölelni olyan védelmező volt.-mutasd a karod!
-Nem vészes!-mondtam és ráhúztam a pulcsit, erre ő mégis megnézi.
-Pedig nagyon vérzik.De ha akarod így is hagyhatom.-mosolygott rám nagyon édesen.
-Miért mit tudnál tenni?-mosolyogtam kacéran.
-Hát esetleg vámpír nyál, vagy vámpírvér melyik a jobb?
-A nyálnak feltétlenül a sebbe kell jutni-húztam az agyát és közel hajoltam hozzá.
-Nem muszáj a sebbe bejutni juthat az máshova is.-hajolt közelebb Ő is.
-Oké!-dőltem hátrébb és kiléptem a tartásából.-Vámpírvért kérek!
-Adhatunk Alice-nek vámpírvért?-oh ténylge!Alice!
-Persze!-kiáltottam és ránéztem Connorra-én is kérek!-mosolygott majd bele harapott a csuklójába és a számhoz nyomta azt.Elöször nagyon nem tetszett az íze,de után már kezdtem hozzászokni de akkor se izlet.-Na haza megyek Alice-el!Sziasztok!-felkaron ragadtam az én drága barátnőmet,majd gyorsan haza szállingoztam vele.Befektettem az ágyamba és betakartam én meg kimentem a kanapéra és néztem a híreket.

Egy raktárban ébredtem.Sött volt, valami villany kapcsolot kerestem amit meg is találtam.Kinyitottam az ajtót és gyorsan kislisszoltam.Egy nyilás záró nélküli szobába érkeztem.A falak egyre közelebb jöttek.Féltem mivel csak felül volt kijárat.-Segítség!-kiáltottam.

5.rész Találkozás a gyémántok őrzőivel

Minek olyan fontos neki ez a smaragd kő??Miért pont ő?

Nem tudtam mire véljem-e igenis ismerős személy ily módú felbukkansát.Nagy léptekkel rohantam a konyhába arra gondolván majd a hátsó ajtón kisliszolok, de az ajtó be volt zárva.Éreztem sőt gondoltam, hogy lassan betöri az ajtót ezért villám gyorsan elkezdtem gondolkodni...eszembe jutott, hogy Niall cuccai között láttam a múltkor egy hasonló smaragd követ....csak persze az nem igazi.Gyorsan bementem érte és ahogy bementem úgy már kint is voltam. és ezt a nem igazi smaragd követ letettem a nappali dohányzó asztalára én meg gyorsan bebújtam a mosogytó alatti szekrénybe.
Hallottam ahogy az ajtó betörik és nehéz lépteivel járja a nappali padlóját.Moccani sem mertem,levegőt is csak ritkán vettem. Szívem dobbanását próbáltam lassítani.hallottam ahogy a konyha ajtón azaz a hátsó ajtón távozik.
Az hogy elment, nem változtat semmin én ugyanúgy a mosogató alatti szekrényben gubbasztok. Mivan ha csak becsapott és nem ment el? Ha itt ül a konyhában és azt várja mikor bukkanok már elő. Úgy tervezem, hogy itt alszok sőt holnap nem is megyek iskolába. Nem akarok találkozni evvel a féreggel meg az ostoba haverjaival.

Lassan már éjfél van.Mr egy kemény 6 órája itt kuksolok és a fenekemet tuti hogy pépesé zsibbasztottam. De nem aludhatok el! Várni kell a fejleményke kibontakozását!És ha visszatér azt miközben én alszok ez a kis csuklyás izé megöl....

Végül mégis elaludtam.Reggel madarak csiripelésre keltem fel.Beköszöntött a december.Ez az a hónap amit utálok.....ekkor van a szülinapom és ráadásul karácsony is van.
Valaki megállt egy kocsival a ház előtt.Ki lehet az?
-Jajj gyere haver!-hallottam Louis vidám hangját.-Hát itt meg mi történt?-az aranyos vidám hangot a félelem vette át.
-Úristen!-hallottam Niallt.-Woods?-kiáltotta.-ahj hol a francba van már megint ez a ribanc?-igen?ribanc vagyok?Most komolyan leribancozott?És megint Woods-nakhív?Előbújok....láttam épp kifele tartottak.
-Hali!-integettem a nappaliból.Mind a ketten megfordultak. Láttam hogy Niall kezében egy cetli van amire valaki zölddel írt.
Niall már azon volt hogy magyarázkodna az előbbi miatt de engem már nem érdekel....szóval ezt gondolja rólam.....bementem a szobámba és felhangosítottam a zenét maximumra.Megvártam hogy elmenjenek, majd gyorsan átmentema papához.
-Szia papi!Szia mami!-köszöntem.
-Oh csillagom!Mi szél hozott ide?-mosolygott a papi.-Esetleg segíteni akarsz a kocsmában?
-Öhm..Hát persze!-mosolyogtam...legalbb lesz valami elfoglaltságom.-Niall ma dolgozni fog?-haraptam bele az almámba.
-Hát iskola után beugrik asszem, vagy ma nemis dolgozik?-gondolkodott el a papi.-Szívem!Niall ma dolgozik?
-Nem drágám! Te adtál neki félév szabadságot! Nem emlékszel?
-Ja de de tényleg! most már emlékszem!-papi röhögésben tört ki.-hogy felejthettem el?-mosolygott majd hirtelen megállt és rám nézett.-apropó iskola! Te miért nem mész?
-Tudod papa nagyon fáj a hasam és hányingerem is van!
-Ja akkor már minden világos!Na de akkor menj vissza a házba és öltözz át! Ilyen koszos ruhába csak nem dolgozhat egy Woods!-ölelt meg a papi.
-Rendben papa, átmegyek és felveszek valami tűrhető göncöt!-adtam egy puszit a homlokára és gyorsan átsiettem a házba.
Decemberhez képest kora tavaszi idővolt ezért felvettem egy farmer csőnacit valami pólót és egy cuki pulcsit,majd visszarohantam a nagyiékhoz.

A kocsmában szokás szerint ittas férfiak voltak....nőket nem is igazán lehet látni.
Már egy kemény három órája punnyadok itt.És ez az alkohol szag megőrjít.Valami eszméletlen undorító.Nem is értem, hogy egyes embereknek ez hogy megy le a torkán.Pfuj, még a hideg is ráz a gondolattól.
-Ah..-sóhajt mellettem a nagypapa.-Niall is mindig így fintorgott amikor az alkohol szag keringett az óra előtt.-nevette el magát.-de valahogy mégis fog inni azt mondta.-savanyúképet vágtammajd a pult felé fordultam és elkezdtem tisztítani

"Hallom megint ^beteg^ vagy....:)" -jött az SMS Alice-től.De nem válaszoltam rá ezért küldött még egyet.
"Eljössz majd a Starbucks-ba mondjuk 2-re?"
"Ahaa...Miért is ne? :)"

-Mami!-kiáltottam mire a nagyi kijött-most elkell mennem mivel a barátnőmmel találkozunk.Esetleg elvinnél oda?
-Persze csillagom!-mosolygot biztatóan.-Na gyere.
Elmondtam neki hogy hova kell menni.Egy bő 3/4-ed órát mentünk.Még volt egy 15 percem mire Alice ide ér.Addig szépen végig gondolom a történteket a táskámban lévő kőröl és Róla....mi köze van hozzá?Mit akar Ő ettől a kőtől?Valaki hozzá ért a vállamhoz így kizökkentve engem-e  furcsa de hasznos elmélkedésből.Ő volt az...Honnan tudta hogy itt leszek?Alice?Elmondta?Vagy megfenyegette?
-Na szóval hol az igazi kő?-dörmögött halkan hogy senki más ne hallja meg.
-Hát...az úgy volt hogy kisétáltam a tóhoz reggel és bele hajítottam.-mondtam gúnyosan.
-Hazudsz!-vált érdessé a hangja.
-Mondd el ki vagy!Mi szükséged van erre a nyavalyás kőre?Hm?-mondtam hangosabban.
-Harry Styles vagyok egy őrangyal! Szükségem van a kőre,hogy azt a személyt akihez kirendeltek..megtudjam védeni.-kitört előlem a röhögésMéghogy őrangyal?Hát ez fergeteges...de ő nem nevetett lehet hogy igazat mond?
-Vannak szárnyaid?-kíváncsiskodtam.  
-Vannak!-mosolygott kacéran.-látni akarod?Megmutatom!Ha kell mást is!-perverz mosoly föl....
-Jól van...perverz vagy, de engem csak a szárnyaid érdekelnek....majd hatkor a tónál találkozunk, de most menj mert Alice bármikor itt lehet.

De Alice nem jött el így 3-kor fogtam egy taxit ami haza invitált.Az ajtót valaki visszarakta a helyére, ahogy látom a zár is más lett....ez egy teljesen másik ajtó.Te jó ég.Niall képes volt eng...ja a ház eggyel arébb van.OOps.
Az ajtó még mindig a földön hevert.Gondoltam,majd megcsinálom...de ez valami borzadáj....ezt nem tudom megcsinálni, de próba szerencse.
ép az ajónak a foglalatát vagy mijét próbáltam vissza helyezni amikor Niall bukkant föl avval, hogy majd Ő megcsinálja.
-Nem!-kiáltottam-most ezt én csinálom meg ha már elkezdtem!-halkultam sőt a végét már sútogtam.Niall a földhöz vágta a szerszámos ládát amiből a csavarok és a szögek mindenfelé repkedtek.egy csavarhúzó épp a lábam mellett fúródott bele a parkettába a lábamat lesúrolván.
Elkezdtem összeszedni a szögeket meg a csavarokat,a tipliket az anyákat így az ajtó ma már én álltalam nem lesz kész ezért hívtam egy szerelőt aki pik-pak megcsinálta.Adtam neki 25 dollárt és gyorsan elküldtem. 1/2 hat van nekem sietnem kell...bekuksiztam Niallhöz..Nekemháttal zenét hallgatott..nem is zavartam őt inkább.Megfogtam egy A5-ös lapot és ráírtam, hogy elmentem egy picit gondolkodni és hogy majd 7-re itthon leszek. fogtam két celluxot és felragasztottam az ajtóra amit most szereltek meg.Berohantam a szobába kihoztam a kabátom és a smaragd követ.
Siettem mivel muszáj.Mivan ha hazudott és valami pszichopata?Ahj........félek.
Amikor odaértem még Ő nem volt ott ezért leültem a kő darabkára.
Valaki a hátam mögött megfogta a vállamat.
-Liam?-ijedtem meg.Itt volt mindenki... még Niall és Louis is.-Mit jelentsen ez?-álltam fel.
-Én a gyémántok őre-kezdte Harry.-felfedem kilétem azután miután Liam elmesél neki egy történetet.-Szóval Harry egy őrangyal aki egyben a gyémántok őre is? Na jó nekem ez sok....
-Hát-kezdett bele Liam-Mi 5-en kiskorunk óta nagyon jóban vagyunk.-sóhajtott.-Mindig együtt játszottunk meg ilyenek.Egyszer Harry szülei meghaltak és így sorban mindegyikünk őse eltávozott.
Magunkra maradtunk....beköltöztünk az erdőbe abba a hzba ahova Troy vitt téged.Azt a szüleink közösen építették pont erre az alkalomra.Louis közülünk a legidősebb csupán két évvel de Őt tekintettük akkor a családfőnek.-mosolygott Louisra.-Aztán amikor 13 éves lett megszökött...de csak egy napra...mivel vérfarkas lett belőle.Ő tudta hogy ez lesz és nem akart minket bántani ezért inkább elment.Másnap amikor visszatért mondta,hogy velünk is ez lesz, csak nem biztos hogy mi is ugyanazt az alakot fogjuk ölteni.Aztáneljött az hogy Zayn is 13 lett...Ő belőle egy ninja lett aki bármely állat alakját fel tudja venni én is ilyen vagyok.Aztán jött Niallaki szintén vérfarkas lett pont úgy mint Louis.-sóhajtott megint egyet-és Harry, hát ő egy őrangyal mágus.Igen kicsit furán hangzik.
Mi lettünk a gyémántok őrzői.
-Na most én felfedem kilétem!-állt fel Harry. Gyönyörű volt ahogy a szárnya kiemelkedett a hátából.-Tudom hogy ennyire szexi vagyok, de azért a nyálad ne csorgasd!-kacsintott. Te jóég tátott szájjal néztem Harry alak váltását....de ciki....-Most ti jöttök srácok!-mosolygott majd felvette azt a köppenyt amit álmomban viselt.-Ja igen és a követ, leszel szíves?-oda adtam neki a zöld követ majd néztem a többiekre.Mindenki átváltozott majd búcsú nélkül elrohantak...be az erdőbe együtt engem itt hagyván.A gyémántok őrzői...ez nagyon érdekes.Kik a gyémántok vagy milyen gyémántokat őriznek?Röhögést hallottam a közelből ezért gyorsan haza rohantam.

Komikat légyszi!!!!! 

4.rész- Miért pont ő?

Avar zörgésre lettem figyelmes.Összehúztam magam,még levegőt is alig mertem venni.A léptek egyre közelebb értek hozzám.Sírni bírtam volna a félelemtől.

Mereven néztem ki az odú nyílásán, tekintettem jobbra-balra kapkodtam.Lépteket már nem hallottam.Jobban össze húzódtam és végig gondoltam az életemet minden egyes pillanatot e rövid idő alatt átgondoltam.
A nyílás szájánál egy fej jelent meg.Éreztem ahogy szívem egyre gyorsabban ver az adrenalin miatt.
-Úristen!Te jó ég! Már mindenhol kerestünk!-nézett rám Harry.
-Oh te jó ég!-vettem egy jó mély levegőt, majd megöleltem Őt.-Köszönöm!-sútogtam a fülébe.
-Khm!-jött lentről egy köhintés lenéztem, ott állt Liam és Zayn.-Azért mi is kérünk majd!
A lábam még mindig rohadtul fájt ezért kissé nehézkesen,de lemásztam a fáról és szorosan magamhoz öleltem a két fiút is.-Mi történt a lábaddal?
-Ez már régi!Semmiség!-amilyen lendülettel elindultam olyan nagyot estem.Ahogy a puha talajra estem az avart egy picit feltúrtam.Nem hittem a szememnek.Egy smaragd gyémánt szerű kis izé volt.Azonnal felkaptam és zsebre dugtam.Még csak egy 15 perce mentünk és sírí csönd volt a kocsiban-Fiúk!Valamelyik őtök tud adni egy töltöt?-törtem meg a csendet.Láttam, hogy mellettem Zayn turkál a táskájában majd előhúzza a töltőt.-Köszönöm.-gyorsan bedugtam a telefonba a zsínort és elindítottam a telómat.Azonnal Louis számát tárcsáztam.

-Katie?-egy csodálkozó hang szólt bele a telefonba-Hol vagy?
-Éppenséggel megyek haza felé.-mondtam boldogan.-És te hol vagy?
-Én Niall-t ápolgatom.Vissza eset egyszer csak elájult én meg hívtam a mentőket és most itt vagyunk. 
-Na hát akkor majd beszélünk!Szia-kinyomtam a telefont és a fiúkra néztem.-mennyi ideig voltam az erdőben abban az odúban?
-Hát...-sóhajtott Liam.-3 napja keresünk téged de mivel az egyik délután tűntélel annak a Louis gyereknek a házából ezért 3,5 napig voltál nomád körülmények között.
-Tényleg és ettél valamit egyáltalán?-hallottam Harry felháborodott hangját.Nem válaszoltam.-Ezek szerint 3.5 napja nem ettél semmit.
-De nem kell majd a kórházban eszek!-legyintettem.

3/4 óra múlva a kórházban voltam már.Megkérdeztem a recepció, hogy Niall Horan-t hol találom, azt mondta hogy 248-as kórterem.Halkan nyitottam ki az ajtót.Louis aludt a fotelben oda mentem hozzá és adtam a homlokára egy cuppanosat.
-Jajj-felébresztettem szegényt-Katie!-suttogva ujjongott majd lágyan megölelt.
-Hogy van?-néztem Niall-re.-Mióta van így?-biccentettem.
-Hát tegnap esett össze....nagyon ideges volt és az adrenalin eluralkodott rajta és megtörtént.
Oda sétáltam Niall ágya mellé és megfogtam a kezét.Nagyon meghitt pillanat volt és az egész pillanatot a gyomor korgásom zavarta meg.
-Louis-néztem rá boci szemekkel.-hol a büfé?
-A recepció tudod hol van,-bólintottam-Na, ott lemész a lépcsőn és balra ott lesz a büfé.-a zsebében kutatott.-tessék ebből tudsz venni valamit magadnak!
Nagy nehezen de megtaláltam a büfét.Előttem egy néni állt.Megtudtam volna ölni azt a szotyos nénikét hogy ennyi ideig húzza az időt. 
Szédülni kezdtem a fejem is lüktetett ésmég fáztam is.Ahogy sorra kerültem elhadartam hogy egy szendvicset kérek.Szerencsére a lift a büfével szembe helyezkedett el így odáig elcsoszogtam.
A fal mellett amilyen gyorsan csak tudtam besiettem a terembe.
-Tessék a visszajáró nyújtottam Louis felé a pénzt majd leültem a kanapéra.
-Minden rendben van?-Nem láttam rendesen Louist mivel szédülök de azt láttam, hogy felém közeledik.
-Nemtudom...azaz nincs.Lent a büfénél rám tört a szédülés és a rosszul lét...még evés után is ugyan úgy éreztem magam de semmiség!Lehet hogy csak aludnom kell rá!!-legyintettem.-Meg azok az álmok is teljesen kiborítanak.
-Milyen álmok?-vált a hangja szúrosá.-Azt kérdeztem milyen álmok?-ekkorra már kitisztult a látásom.Teljes mértékben láttam ahogy szeme  a világoskékről elkezd mély sötét színt felvenni, már lassan alga zöld színű a szeme.Kezét csuklómon éreztem.Erősen szorította és a szemembe nézett.
-Nem tartozik rád!-felálltam.Ő is felállt.Elkezdtem rángatni a kezemet.Nagyon megijedtem.Ilyennek még nem láttam Louis-t.Vagy az is lehet, hogy ő nem is Louis...erősebben kezdtem el rázni a kezemet.
-Louis!-hallottam egy felháborodott hangot a baloldalamról.-Ereszd el!-kiáltotta Niall.Ránztem Louis-ra.Szeme visszanyerte egészséges színét.
-Katie,saj..-nem akartam,hogy végig mondja ezért nagy svunggal kinyitottam az ajtót.

Egy taxival gyorsan haza értem.A lakásban az összes nyílászárót bezártam.Bevettem egy pár gyógyszert ami a szédülésre jó majd ledöltem a kanapéra.
Ahogy ledőltem megcsörrent a telefonom.Jött egy SMS.
"ADD VISSZA" 
Az SMS-el párhuzamosan csengettek is.Kinéztem az ablakon egy igenis ismerős személy  állt az ajtó előtt .Szemei smaragd zölden világítottak. Elkezdte püfölni az ajtót.
Minek olyan fontos neki ez a smaragd kő??Miért pont ő?

Légyszi komizatok!!! 

3.rész

 3 komment után hozzom a következő részt :)


-Maguk a sérült ismerősei?-nézett ki a kórteremből egy  nővér majd intett, hogy menjünk be.
Igen fusztráló volt Őt így látni!Ő nem ezt érdemli meg!-Elájult és agy rázkodása van!-kiment a teremből így én bent maradtam Louissal és az eszméletlen Niall-el.
Ahogy Niall-t néztem minden lepergett előttem róla.Minden amit együtt átéltünk akár rossz vagy jó az.
Nem tudom miért vagyok én ennyire szerencsétlen, de mindenki aki körülöttem van az fura kivéve Alice.
Niall-t néztem egész végig.Tekintettem nem emeltem le róla.Gyönyörű szőke haja most kócosan de még is szexin lapultak sima homlokára.Gyönyörű kék iriszeit most szemhéja takarta el.
*Bip-Bip-Bip-Biiii*
Ránéztem a kijelzőre.Niall szívverése lassult amire Louis is felfigyelt.Mindketten felpattantunk és megfogtuk egy-egy kezét.Ő a jobb én meg a bal kezét szorongattam.Érdekes módon szívverése rendezödőtt.Gondolom Louis baráti jelenléte miatt.
Louisal egymás mellett ültünk egy kanapé szerűségen.

Amikor kinyitottam a szemem Niall érdeklődő arcával találtam szembe magam.
-Hát ti?- előszőr azt se tudtam,hogy hol vagyok de aztán leesett minden.Bal oldalamon Louis keledezett akinek a jobb keze a vállamra volt helyezve és feje pedig a bal vállamon pihent.Gondolom így aludtunk el.
-Szia haver!-állt  fel Louis és Niall mellé állt.
-Mi történt?-pislogott édesen Niall.
-Figyelj-sóhajtottam.-arra emlékszel még amikor haza jöttél és én a kanapén sírtam?-bólogatott.-és arra amikor azt kérdeztem, hogy miért nem szóltál Troy-ról?-érdeklődően felült az ágyban.-Tehát erre már nem emlékszel!-Elmondtam neki mindent ettől a jelentettől kezdve.
-És amikor engem felhívtál hogy Troy a házban van?-ezen a kérédsen ledöbbentem és kérdőn néztem Louisra.-Nagyon zaklatott voltál, talán még rohantál is.Szóba hozztad Katie-t majd kinyomtad.-gondolkodott el Louis.Szóval valamit akart tőlem Niall?!Vagy azt csak véletlenül mondta?
Ez a sok hülye kérdés!-háborodtam fel.
-Jó reggelt!-jött be a nővér.A szája szélében apró gödrök jelentek meg.Gyönyörű zöld szemei Niall-t vizslatták.-Hogy vagy?-kérdezte.
-Fáj a fejem meg a lábam és nem emlékszek pár dologra.-sorolta Niall.
-Az emlékeid visszafognak térni, ne aggódj!-mosolygott biztatóan a lány.-Ma még megfigyelés alatt bent tartunk de holnap már haza mehetsz!-kiment a teremből és becsukta maga mögött az ajtót.
-Menjetek iskolába!-nyöszörgött Niall.
-Oh te jó ég!-kezemet szám elé tettem.-Menyi az idő?-néztem Louisra.
-7 óra van!Még pont haza érünk!Szia tesó!
-Szia Niall!-mosolyogtam rá majd kisétáltam a teremből.
Louis nagyon aranyos volt,haza vitt megvárta míg átöltözök és bepakolok a táskámba.
A kocsiában citrom illat volt ami nyugodtságot adott.Louis nem lakott mesze tőlünk így hamar oda értünk.Gyönyörű ház volt.Hatalmas ház falain fehér nyílás zárok helyezkedtek el.Amikor Louis kipattant a kocsiból mindegyik ablakban megjelent egy-egy fej amitől egy kicsit megijedtem.Gondolom a testvérei.Bement a házba,majd óriási mosollyal jött ki a házból.
-A tesóid?-kérdeztem.
-Igen!Annyira szerettem őket!-mosolygott rám.-Majd szólj hogyha Troy megint felbukkan-nézett rám komolyan.
-Miért annyira ártalmas?-kérdeztem
-Majd minden a maga idejében kiderül!-leállította a motort és rám nézett.Tekintettél elolvadtam,mély kék szemei egybe olvadtak az én barna szemeimmel.-Hahó!-kezét szemem előtt jobbra-balra húzta.
-Tessék?Mit mondtál?
-Hogy néééézzzzd meeeeg miiiiiiilyeeeen ruuuuhaaaa vaaaan raaaaaaajtaaaaam!-húzta el a szavakat.Bólogattam majd kiszáltam a kocsiból.
Harry,Liam és Zayn az iskola bejárata előtt állt.Minden mozdulatom figyelte.Próbáltam úgy tenni mintha nem látnám őket.Egyelőre megúsztam.Tekintettemmel Alice-t kerestem, de sehol nem láttam ezért bementem az iskolába és bevgodtam a leghátsó padba.Egyedül voltam bent, fejemet a padra hajtottam és megpróbáltam a gondolataimat egy picit összegezni.
Ajtó nyitódásra lettem figyelmes ezért felemeltem a fejemet.
-Szia!-jött felém idegesen.-láttad már Troy-t?-kérdezte Louis.
-Öhm.....nem!-kicsit fura mivel tíz perce hogy mondta ha láttom Őt akkor szóljak.Várjunk csak Louison egy piros gatya volt,stimmel,egy csikos póló az is stimmel,egy eléggé fura cipő és répás zokni......álljon meg a menet de ennek a fiúnak aki előttem áll galambok vagy mik vannak a zokniján.
Nem szabad elárulnom,hogy rájöttem,tartanom kell a szerepemet.-Miért baj van?-tettetem aggódást.
-Még nincs de baj lehet!-mondta még mindig idegesen-ma nálam kell aludnod!-ezen a kijelentésén nagyon ledöbbentem.De vajon mit kéne mondanom?
-Nem tudok!Bocsi!Ma átmegyek a barátnőmhőz!-hazudtam valamit.Erős kezeit  jobb csuklómon éreztem amitől kicsit megijedtem.
-De ma nálam alszol!Világos?-szemei ijesztőek voltak, szórításán nem engedet sőt inkább erősebben szorított.Kinyílt az ajtó és az osztály tódult be rajta.Elengedte a kezemet és kiviharzott a teremből.
-Minden rendben?-sietett hozzám Zayn,Harry és Liam.
-Igen!-a csuklómat nem engedtem el, nagyon fájt de nem akartam a tudtukra adni,hogy nem is tudom egy elme beteg rohangál az iskolában.
-Mutasd a kezed!-mondta szigorúan Harry.Felemeltem a bal kezemet és megmutattam neki.
-A másikat is!-hallottam Liam szigorú hangját.Felemeltem és a csuklómnál, körbe volt egy lilás,zöldes folt.Úgy nézett ki mint egy nagy karkötő.
-Megverem!-fordított nekem hátat Zayn és igyekezett az ajtó felé utána mentem és elkaptam a kezét, majd óvatosan szembe fordítottam magammal.
-Ne bántsd!-sútogtam.-Kérlek ne bántsd!-magához ölelt,majd vissza ültünk a helyünkre.
Egész órán a csuklómat néztem ami eléggé bedagadt ezért felvettem a pulcsimat.-Liam-súttogtam.
-Igen?-jött oda hozzám mosolyogva.
-Kérlek ne enged nekik hogy bántsák!Jó?
-Rendben!-adott egy puszit az arcomra és elment.
Egésznap Harry-ék mozdulatát figyeltem.Mindenhova követtem őket, ha elmentek a fiú mosdóba akkor én kicsivel odébb vártam őket.
Vége a napnak szerencsére nem bántották Troy-t.Kint az udvaron Louis kocsiját kerestem de az már nem állt ott így elindultam egyedül valamerre.Nem mehetek haza és ha Troy pont ezt akarja inkább elmegyek Louis-ékhoz talán befogadnak.
Megláttam a nagy fehér házat és az előtte álló fekete kocsit amivel reggel iskolába mentünk.
*Csing-Csöng*
-Igen?-nyitotta ki az ajtót egy hölgy.
-Louis itthon van?-érdeklődve néztem befele.
-Igen!Gyere be drágám!-tessékelt be a házba a néni.-a leghátsó szoba az ővé ha bármi kell csak szólj!-mosolygott én meg határozottan Louis ajtajához sétáltam.
*kop-kop*
-Gyere be!-kiáltott ki.Amikor kinyitottam az ajtót láttam, hogy Louis az ágyon feküdt egy száll alsógatyába a kezében az X-box konzollal.
-Elnézést!-fordultam meg.-anyukád mondta,hogy itthon vagy és hoyg bejöhetek.-dadogtam.
-Valami gond van?-megfordultam és már volt rajta ruha.Megpaskolta maga mellett az ágyat ezért én bedöltem mellé.
-Hát reggel az első óra előtt egyedül voltam a terembe, lehajtott fejjel feküdtem a padon amikor valaki bejött felkaptam a fejemet és azt hittem, hogy te vagy az.-vettem egy mély levegőt.-megnéztem a ruháját és már kezdtem örülni, hogy tényleg te vagy az csak tudod mi volt más?-megrázta a fejét.-a zokni!Te neked répás zoknid volt neki pedig galambos.
-És bántott vagy akart tőled valamit?
-Mindkettő!-sóhajtottam.-azt akarta, hogy menjek át hozzá azaz hozzád-itt elcsuklót a hangom és kipattatantam az ágyból.Louisnak a zokniát kezdtem vizslatni amikor meggyőződtem arról,hogy Ő az "igazi" Louis higgadtan visszaültem az ágy szélére.
-Bántott?-kérdezte dühősen.
-A csuklómat megszorította.-legyintettem.
-Mutasd!-vált szigorúvá a hangja.Felhúztam a pulcsimat és megmutattam a zúzott részt.
-Louis ma aludhatok nálatok?-kérdeztem félve.
-Persze, csak szólok anyunak hogy ne engedje be Troy-t.-kinyitotta az ajtót.-Mondjuk könnyen felismered egyik szeme zöld a másik pedig kék.-becsukta maga mögött az ajtót.
Egy hangos női sikolyra lettem figyelmes ezért feltéptem az ajtót.Kint állt Troy,Louis-t már leütötte.
Kezei között egy kislányt szorongatott és nyakához kést tartott.
-Figyelj, Troy!Ő  helyette én?!-vontam fel a szemöldököm, alkudozni akartam,Louis családja nem ezt érdemli....
-Oké!-eleresztette a kislányt, engem meg a hajamnál fogva vezetett.
-Niall-nek ne szóljatok!-üvöltöttem el magam amire erősen meghúzta a hajamat ez az állat.
-Na most szépen elmegyünk egy titkos helyre és küldünk egy képet Niall-nek.-nézegette a kést a kezében.
Bekötötte a szememet, majd beültetett a kocsiba.Nem tudom merre lehetünk, de ez nagyon rossz érzés így.
Körülbelül 1 órája tart az út, mivel nem látok ezért a többi érzékszervemre kell hagyatkoznom.
-Lehúzhatom az ablakot?-kérdeztem a legszimpatikusabb hangomon.
-Persze!Majd én!-éreztem, hogy kezeit hasam előtt átvezeti az ablakhúzó felé.-Tessék!-ezzel visszahúzta a kezét.Elezdtem szaglászni, finom virág illatot éreztem,lehet, hogy valami rét mellett mentünk el vagy esetleg egy virágbolt előtt.
Megállt az autó és az ajtó kinyílt, a könyökömnél megragadott és óvatosan de mégis erőszakosan kihúzott a kocsiból.Erősen elkezdtem használni az orromat, de nem kellett volna mivel erős kaki szag jött mindenhonnan.Nyikorgásra lettem figyelmes majd felkellett valahova mászni aztán pedig lefele kellett menni.Levette a szememről a kötést.Elöszőr homályosan láttam, majd elkezdett minden kitisztulni.Egy házban voltunk.Eléggé csinos házba hozott engem,nem volt kupi minden ragyogott a tisztaságtól.
-Nem vagy éhes esetleg szomjas?-kérdezte agreszívan én válaszként megráztam a fejemet.
Bezárt engem egy szobába.A szobában mindenhol ijesztő dolgok voltak sőt még az is lehet hogy a falra vérrel írtakés nem piros festékkel.Rettegtem a gondolattól hogy én vagyok a következő áldozatta.Mit akarhat tőlem?Miért vagyok annyira fontos?

***Louis szemszöge***

Lottie szobájában ébredtem fel, a fejem hasogatott.Kimentem a szobából.-fú baszus Katie!-eszembe jutott hogy anya sikított és hogy én mentem volna megmenteni Őt de valaki leütött.
-Jajj Louis!-üdvözölt anya amikor beléptem a nappaliba.
-Hol van?-szorítottam ökölbe a kezemet.
-Bántani akarta Phoebe-t, de a barátnőd megvédte úgy hogy elment a bátyáddal!-lehajtotta a fejét.
-Elmegyek Niall-hez!-hátat fordítottam nekik.
-Ne mond el neki!Megkérte!-fogta meg a csuklómat Lottie.Elengette a csuklómat én pedig kiviharoztam a házból.
Remek elvitte a kocsimat!Most anya virágos, csilivili kis kocsijával kell elmennem Niall-hez.
Az úton egész végig feszengtem, tudtam, hogy mindenki rajtam röhög.Az egyik piros lámpánál mellém gurult egy kocsi.
-Szia, cica!Ha van kedved átugorhatsz hozzám!-kacsintott egy fiú és átadott egy papírt.Oh jeszus mariska ez azt hiszi, hogy én buzi vagyok!?Pfúj rá se merek nézni!Ahogy zöldre váltott a lámpa a gázra tapostam és a következő kereszteződésnél jobbra fordultam.
-Szia Ni..-mondtam hangosan, de amikor beértem észre vettem hogy alszik.Na akkor most jönnek Louis mókái!-csillant fel a szemem.
-Louis!Meg ne próbáld!-emelte fel a mutató ujját.-most csak egyedül?-sóhajtott.Jézusom,most mit mondjak?Teljesen lefagytam.-Louis,hahó!-rántott vissza a "való" világba.Jött egy SMS-e.Az arca teljesen lefagyott.Ijesztően rám nézett.-miért nem szóltál?-szemei az öszinte kékről erős,mély kékre változott.
-Mégis miről?-tettem az értetlent.Pólóm tetejét megfogta és magához húzott, nagyon megijedtem.Niallnek ezt az oldalát nem szerettem.Ő mondta, hogy ne szóljunk!
-Szóljunk?
-Én és a családom..-elengedte a pólómat.-elmegyek megkeresem!-mondtam
-Nézd meg előtte a képet amit küldött.-megnéztem.Valami pincében lehetnek, van egy ablak is amire ha egy kicsit rá közelítek akkor megláttom mi van kint.
-Tudom hol vannak!-mondtam majd a kezébe nyomtam a telefont és kirohantam.

***Katie szemszöge***

Nem féltem, nem érdekelt mit akar velem tenni.Nem érdekelt semmi és senki csak egy valami nem hagyott nyugodni az hogy miért vagyok annyira fontos neki.Levitt a pincébe és csinált rólam egy képet ahogy oda vagyok kötve az árammal teli kerítéshez.De a kép után kioldozott és elvitt a pince másik oldalára.
-Emlékszel még a csuklódon hagyott jelzésre?-közeledett felém,majd legugolt előttem-hova tűnt?-emelte fel a csuklómat.-HOVA TŰNT?-hangja ijesztővé változott.
-Én...nem...tu..-a nyakamnál fogva felemelt és erősen szorította a nyakamat.-Ölj meg!Nem érdekel!-kiáltottam rá.-Beteg vagy!Még a saját családodnak is képes lennél ártani!-tört ki belőlem.Szórítása gyengült,  majd hátat fordított nekem.Itt volt a lehetőség, fejen vágtam kétszer egy vasrúddal.Szerencsére csak elájult.Kirohantam az épületből egyenesen egy erdőbe, majd felmásztam egy fára.Nagyon sötét lett, fáztam és féltem is.
Arra ébredtem reggel hogy valaki a lábamat piszkálja.Ijedtembe magamhoz húztam a lábamat.
-Csak segítek,hisz te vérzel!-egy aranyos kislány volt.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem barátságosan.-Esetleg itt élsz?
-Igen-sóhajtott-van egy amazón gyerek csoportunk.-a kislány fütyült egyet majd a gyerekek előbújtak.Ki egy-egy fáról ki pedig az avarból.-Ez a mi Hamji törzsünk és én vagyok a törzs vezető!-vált a lány hangja komollyá.
-És a szüleitek?-kérdeztem zavarodottan.
-Nekünk már nincsenek szüleink, feláldozták magukat a földanyának.
-Sajnálom-hajtottam le a fejemet.-mennyi idősek vagytok?
-A kor nem számít!-evvel a kijelentésével megijesztett.Mi az hogy nem számít?Evvel azt mondta hogy lehet hogy Ők már vénemberek csak fiatalnak néznek ki?Teljesen össze vagyok zavarodva.
Hagytam, hogy a lábamat lekezelje, majd elmentek.
Bekapcsoltam a telefonomat.Már 10 óra van.Van 20 üzenetem gyorsan megnyitottam őket.

"Hova a csudába tűntél a pincéből? Louisxx"- szóval itt járt

"Hol vagy?Niall és Louis azt mondják hogy otthon fekszel betegen.Írj!Alicexx."-falaznak nekem de kedvesek de Ő miattuk vagyok itt.

"Hova tűntél?Baj van?"-ez az üzenet Liam-től jött.

"Miért nem jöttél iskolába? :( Zaynx"-egyáltalán honnan tudják a telefonszámomat?

"Tudom,hogy bajba kerültél!Megölöm azt a Louis gyereket!Harryxx"-erre azonnalválaszóltam.
"Ne bántsd Őt!Ő nem hibás!Katiexo"-ahogy ezt megírtam kiírja a telefon, hogy akumlátor lemerült-remek!
Nem tudom pontosan mennyi az idő de úgy egy óra körül lehet a nap állása miatt.Kéne valamit csinálni mert ez gy nagyon unalmas.Énekelni biztos nem fogok mert a végén kihalnak az állatok az erdőben.Remélem hamar kijutok innen.Éhes vagyok és szomjas meg még félek is.
És mit csináljak akkor ha egy pedofil csőves kiszúr és megakarna erőszakolni? Akkor ki fog megmenteni?Talán egy mókus?Fú de remek egy mókus majd széttépi azt a csőves pedofilt!-súttogtam.-A fenekem is rongyosra zsibadt, de nem akarok felállni vagy esetleg lemászni innen.Félek, hogy még jobban eltévednék, félek attól, hogy az a csuklyás sötét alak a rémálmomból rám talál.Minden este avval az alakkal álmodok és mindig az erdőben menekülők előle.Kicsit összébb húztam magam és a széles fa odújába- ahol aludtam-behúzodtam.

Amikor felébredtem már nem az oduban voltam hanem egy bokor aljában lapultam.Szörnyen ijesztő hangokat hallottam amik egyre közelebb jöttek felém.Felpattantam és rohanni kezdtem, az alak csak suhant.Minden erőmet összegyűjtőttem és megfordultam, így szembe kerültem avval a valamivel.
Jól szemügyre vettem.Volt nála egy hosszú bot aminek a tetejében egy smaragd zöld gyémánt volt rejtve.A fekete köppenyének a baloldalán volt egy ötágú csillag ami ha jól tudom a mágia jele.A köppeny aljára görög betűkel az volt írva hogy "alfa-gamma-delta".Elkapott engem és a mély sötétség elnyelt engem.
-Katie!-üvöltő hangra riadtam fel-Katie-felismertem a hangot ezért kidugtam a fejemet az odúból.
-Itt vagyok!-kiáltottam,de sehol nem láttam senkit.-Itt vagyok!-ordítottam, majd kiültem a farönkre.
Amikor megláttam az ismerőst nagy nehezen lemásztam a fáról.-Szia!-ugrottam a nyakába.
-Azt hittem, hogy valami komoly bajod esett!-ölelt szorosan magához Harry.
-Jól vagyok csak a lábam sebes!-legyintettem, majd újra megöleltem Harry-t
-Haza viszlek!-rám mosolygott.Amikor kiértünk az útra megláttam,hogy Troy jön felénk.Nagyon ijesztő volt Amikor beszálltunk a kocsiba valami hipper gyorsan oda ért hozzánk.Úgy nézett ki mint egy zombi...

Zihálva ébredtem fel.Ez hogy lehet, hogy azt álmodom, hogy álmodom és utána úgy érzem mintha fent lennék?Rettegtem.Olyan ijesztő lett Írország, nem ilyen volt régen..vagy mégis, csak én nem vettem észre?Akkor még élt az édesapám és biztos hogy Ő miatta éreztem az egészet szépnek és jónak.Ha élne akkor most nem lennék itt és nemálmodnák rosszakat.Nem is tudom már hogy kiben bízhatok.Ki se merek nézni az oduból.Mivan akkor ha mind a két rémálom figurám a fa tővében vár engem?És ha avval a smaragd kővel a botján az a mágus kidőnti ezt a fát?Akkor én meghalok, nem leszek többé.....
Avar zörgésre lettem figyelmes.Összehúztam magam,még levegőt is alig mertem venni.A léptek egyre közelebb értek hozzám.Sírni bírtam volna a félelemtől.